Bachelorarbeit wird abgegeben....Szakdolgozat leadva! :-)

Ezt a posztot kicsit hamarabb kellett volna megírni, de sajnos elmaradtam. Entschuldigung. Szóval: leadtuk a szakdolgozatunkat, amelyet rohamtempóban írtunk meg. Azóta meg is kaptuk az értékeléseinket, ötöst kaptam :) Sikeresen, kivàlò eredménnyel àllamvizsgàztunk, mindkettőnknek viszonylag hamar àllàsa is lett.Tehát megérte a rohamtempó. Persze írás és tanulás közben rengeteg aranyköpésünk született, ezt szeretnénk még zárásként megosztani a publikummal,ha eszünkbe jut valami,még bővítjük.

Élelmiszertechnológia tanulás közben:

Zsuzsi: "Nem láthatunk bele ennek a maffiának a bugyraiba..."

Szakdolgozat íráskor:

Zsuzsi: " Az A-vitamin fontos? Lehet, de leszarom. "
Zsuzsi:" Azt írtam le a szakdogába, hogy szírsavak, nem zsírsavak :D"

Bocsànat, hogy csak most jönnek a búcsúzò szavak...Köszönjük, hogy olvasgattàtok sorainkat és mi szerezhettünk szàmotokra pàr kellemes,vicces óràt! Legyetek jók és ha valakinek kérdése lenne,nyugodtan keressen meg minket! Sziasztok!:-) 

Itthon

Egy kicsit megkésve bár, de írunk még a blogba, ne aggódjatok. Persze, már nem túl sokat, mert lassan le kell zárnunk, hiszen időközben hazaérkeztünk, nem vagyunk Jénában (sajnos).

Nos, sikerült átadnunk a szobát az utolsó napon. Minden rendben talált Herr Deml, így visszakaptuk a 300 euró kauciót is.
Mindent összepakoltunk , elég sok holmink lett, de azért be tudtuk gyömöszölni a táskába. Miután kimentünk a buszhoz, időben ott voltunk, a busz persze késett. Állítólag már máskor is volt ilyen, de még csak ki sem volt írva, hova érkezik, melyik állásra.
Mondtam Lillának, vegye le a dög nagy hátizsákját, akkor tuti jönni fog a busz és meg is érkezett, tényleg :-)

A busz nagyon modern volt, konnektor, wifi, mosdó, kiskonyha, ha kávézni akartál, szóval nagyon profi volt, még meg is állt megpisiltetni az embereket, volt ilyen pihenő idő.
Az út végén a sofőr sajnálkozva közölte, hogy 6 percet késtünk és reméli, ezután is fognak utazni a társasággal ennek ellenére. Hát....mondom, ha tudnák, hogy itthon milyen késések szoktak lenni :D És még bocsánatot sem kérnek érte :)

Drezdában felszálltunk a villamosra és elmentünk a szállásra. Könnyen meg lehetett találni, de hát nagyon sok cuccunk volt, amit nagyon nehéz volt cipelni :( Kissé hullán érkeztünk a hippi korszakra emlékeztető hostelbe, ami még júniusban foglaltunk. Nem mondom, volt egy kis "füves" jellege, de amúgy minden rendben volt vele. Tiszta volt, szép, egy éjszakára tökéletesen megfelelt, volt konyhája is, wifi, szóval nagyon profi, zárható szekrények.
Nem kellett altatni, elég gyorsan elaludtunk. Reggel összekészültünk, elmentünk még boltba vásárolni egy s mást az útra és aztán elindultunk a szállásról is. A villamos kb. a mi cuccainkkal volt tele.

Valahogy így.....

Aztán a pályaudvaron sikerült megtalálnunk a vágányt és a vonat is időben jött, nagyrészt időben is indult el....hát elég furcsa érzés volt, kevesebb, mint egy órán belül már átléptük a cseh határt.....

Volt sok cucc a vonaton is....

Ez a kép Prágában készült, bár nem nagyon látszik:

Festői Prága....nem valami művészi fotó, a vonatból készült

Ez meg a szlovák határnál, Kútynál.

Ez is festői, nem ?  :D

Ez az út most rövidebb volt, "csak" 9 és fél óra, gyorsabbnak éreztük, mint oda felé menet. Mikor megérkeztünk kis országunkba, azonnal felismertük, hogy ott vagyunk, nem is beszélve a vastelepekről és Lilla nagyszerű megnyilvánulásáról, amikor a Keletihez értünk : "Aaaaréna pláza" :-D 

A jegyünket "csak" ötször ellenőrizték és Németországban még a Stadtpolizei is megnézte a személyinket, nem köröznek-e minket esetleg :-)

Speciel, amikor mentem hazafelé és át kellett szállnom, kellett két perc a Deákon, mire rájöttem, hogy a hármas metró felé merre is kell mennem, kicsit régen volt, ahogy az sem tűnt fel, mikor először jöttem be Pestre azóta, hogy a busz az Árpád-hídnál van, mert kicsit megváltozott a környezet :)

Hazaértünk és kénytelenek vagyunk visszarázódni az itteni dolgokba, hétköznapokba és persze neki kellett állnunk folytatni a szakdolgozatunkat....erről a következő posztban essék szó!

Talpra magyar, hí' a haza :)!

Már csak 2 nap és búcsút veszünk Jénától.

Már kb. egy hete hangolódunk a hazatérésre: én nem egyszer Egészségedre!-t mondok ha valaki tüsszent, csak aztán kapcsolok, hogy ha Gesundheit!-ot mondok, akkor még érteni is fogja :P.......s hiába itt kinn is tudok kolbászt enni, valahányszor az anya által beígért hazatérési-disznótorosra gondolok, csorogni kezd a nyálam. Zsuzsi is már bőszen elkezdte a pakolást és ma kezdtük el a "takarítsunk ki a szerdai kulcsátadásra"-projektet. Pénteken kijelentkeztünk a könyvtárból és a lakcímet is lemondtuk.

Ugyanakkor mindketten érezzük: hiányozni fog az itteni élet. A gyors és kedves ügyintézés, a programok jól szervezettsége, az olcsó múzeumbelépők, a feledhetetlen német sörök, a bratwurst, a fritzmitte sültkrumplija, amiért a km-es sort is érdemes kiállni, a menzán néha képtelenül összeállított menü, a város természetközelsége, s végül de nem utolsósorban az önállóság

.

1500!!!

igen már 1500 oldalmegjelenítésnél tartunk :)!

A statisztikákat viszont az utolsó bejegyzésnek szánom, szóval arra még várnotok kell augusztusig ;).

Erfurt és hétköznapok

A júliusi hónapunk egyszerre telik unalmasan és izgalmasan. A vizsgákon túl itt volt az ideje nekilátni a szakdogáinknak, ami kb úgy készül mint a Luca széke, de szép lassan belelendülünk. 

Nekem közben még látogatók színesítették a hó elejét, ám ez is, mint oly sok jó dolog, gyorsan elszaladt.

Szombaton felfedeztük Türingia tartományi fővárosának, Erfurtnak a szépségeit. A várost, ha egyetlen szóval akarnám leírni akkor azt modanám rá, hogy romantikus. Kicsit hasonlít Szentendrére, de könnyedebb. A képeket, amiket készítettünk, a Fbon láthatjátok, habár egyet majd ennek a bejegyzésnek a végére is odabiggyesztek majd ;).

Eközben pedig én személy szerint munkába álltam. Mivel kellett a pénz és a munkaidő is megfelelt, elvállaltam takarítói állást egy idősotthonban. Nem panaszkodhatok: bár soa meló, meg is fizetik rendesen: majdnem 8 Euró az órabérem!!!Így a két hét alatt összegyűjtök annyi pénzt, amiből fedezhetem a jövendőbeli utazgatásaimat, meg úgy egyáltalán a kinti létem. Az öregek már úgy ahogy megszoktak, némelyik már tudja, hogy én vagyok a magyar lány. Ma kinn volt az étkező ajtaján egy nagy újságkivágás, hogy micsoda győzelmet arattak a németek a vb-n. Ennek ellenére az egyik néni csak a mai délelőtt vagy 5ször elmondta, hogy "armes Deutschland" vagyis "szegény Németország", de azt már nem tudta megmondani, hogy miért sajnálja ennyire önnön hazáját (lehet, hogy csak megmaradt mantra még a világháború utáni időkből?). Az egyik hölgy igencsak hangosan hallgatja a rádiót, aminek következtében néha egész jó számokat hallok, bár kicsit fura érzés idősotthonban Santanat vagy épp Aviciit hallani a folyosón :D....

Erre a pár hétre tervezünk még utazni: tervben van még Drezda, holnap egy túra Stadtrodába, és reméljük még Berlin is belefér avagy Frankfurt. 

Háztűznéző

Neeeeem, nem jegyeztek el senkit, nyugi, nem fogunk házasodni, meg semmi :D.

Ma reggelre volt kitűzve az előzetes lakásellenőrzés, amikor is megnézik, hogy nem égettem-e fel a linóleumot, és úgy általában átadásra kész-e a szoba. Legalábbis mi Zsuzsival ezt hittük, hogy ez fog zajlani a levél alapján amit kaptunk. Már szerdán elkezdtem a fagyasztót leolvasztani és a hűtőt kitakarítani. Másnap délután pedig következett a munka java: ablakpucolás, főzőlapsikálás, bútor portalanítás, szekrények le- és kitakarítása, seprés, felmosás, lámpa takarítás. Ezúton is köszönöm Zsuzsinak és két szorgos kezének munkáját: nélküle az egész napom erre ment volna rá....

Amikor reggel Her Demml kopogására ébredtem (szokás szerint nem hallottam a telefon ébresztőjét.....) Büszkén nyitottam ajtót egy szál hálóingben és kócos hajjal, azzal az elégedett gondolattal a fejemben, hogy itt aztán leellenőrizheti az  egész szobát az uccsó négyzetcentiméterig, olyan tiszta, amennyire csak lehet (tekintve, hogy az előző tulaj által a padlóra lötykölt kávépacákat nem lehetett eltüntetni....). Nahát erre elkezdünk egyeztetni, hogy mikor adjuk le Zsuzsival a kulcsot. Ok megegyeztünk. Mondja hogy a házátadásnál ellenőrizni fogja, hogy milyen állapotban van a lakás, és hogy amit a levelemben megkaptam kritériumokat, legyek szíves teljesíteni: és egyesével mutogatta végig, mit kellene csinálnom a hűtővel (leolvasztani, kiűríteni, és kitakarítani- megvolt), gáztűzhelyet letisztítani (" Jé milyen szép tiszta, ha ilyen állapotban lesz az kitűnő"- nem mondod? Tegnap Zsuzsi tükörfényesre sikálta) ablakot letisztítani (kösz ez is megvolt) és a páraelszívóra is ránézett, de ki nem nyitotta volna, hogy belülről milyen állapotban van, pedig ott szokott az igazi kosz felgyülemleni: előző nap jól meg is szenvedtünk vele. A bútorokra már rá se nézett, pedig az se volt kis idő......

Én pedig álltam és tudtam, hogy ha most szólásra nyitom a szám, akkor nagyon rondán leordítom azt a pár szál haját a feje tetejéről, ami mégse volna talán tanácsos, tekintve, hogy rajta függ a 300 Eurónk visszafizetése......


Szóval ja.... megúsztam a dolgot és nem szólt rám a házmester :)

Német "logika"

A mai bejegyzés tárgya: Frau Künnecke igencsak nehéz felfogása.

A helyzet a következő. Júli 31.-én utazunk haza. Már hetekkel ezelőtt kiküldték nekünk a levelet, hogy hó elején jön hozzánk a házmester látogatatóba, hogy ellenőrizze, hogy a lakást nem vertük széjjel, lakható állapotban hagyjuk az utánunk jövőkre. Emellett fizessük be az uccsó havi lakbért, hogy ha megszűnik a német számlánk, akkor is minden anyagi természetű dolog rendezve légyen, főként a kaució. Mert ugye a kauciót vagy a német számlánkra utalják a kiköltözést követő 6 héten belül (ami akkor már nem létezik, mert teljesen logikátlan, hogy miközben Magyarországon vagyok, akkor német számlám legyen, amit nem is tudok otthon használni.....) vagy készpénzben kapom meg még a kiutazásom előtt.

Utóbbi feltétele: legyen rendezve az uccsó havi lakbéred, és tölts ki egy formanyomtatványt a házmesterrel, hogy átadva rendben a lakás.
Eddig naiv, elsőáldozó fejjel mi azt hittük: megnézik hó elején a lakást, hogy minden rendben, kitöltik nekünk a nyomtatványt, és megyünk a Kasszához megkapni a kauciónkat.
És ma jött a nagy csavar!!! Bevittem a nyugtáink fénymásolatát Künneckéhez, hogy tegye el bizonyítékként, hogy rendezve az uccsó havi lakbért és rákérdeztem, hogy akkor hogy is mint is ez a kifizetés, mi dolgunk van még ezzel a dologgal. Kérdi, mikor utazok. Mondom neki 31.-én hajnalban. És mikor adom át a kulcsot. Mondom 4.-én jön a házmester nézni a lakást. Jó, jó, de mikor adom neki oda a lakáskulcsom. Nézek, hogy ez nem evidens? Nyilván 30.-án este akartam odaadni a házban lakó tutornak, aki mindig ott van a wohnheimban. De nem az nem jó mert csak a házmesternek lehet leadni, mert ő tölti ki a nyomtatványt (aki heti kétszer van benn néhány órát a házban). Na itt kezdtem bedühödni. Minek szerveznek külön látogatást, és minek nézik meg hetekkel előre, hogy rendben van-e a lakás, ha nem kaphatom mag érte a kauciót, mert még benne lakok???? Akkor írják azt, hogy x időpontig írjam meg a házmesternek, mikor akarok kiköltözni és ő aznap átveszi a kulcsot és kezembe nyomja a 300 Eurot. Vagy nem tudom minek ez a procetúra..... Erre kérdem a nőtől, hogy előbb nem lehetne-e átvenni a kauciót. Mire halálnyugodtan közli, hogy de, amint leadtam  kulcsot  házmesternek egyből kifizeti a kassza....... namost nem tudom, hogy képzeli ezt a nő. Egy héttel az utazásom előtt kizárom magam a szobámból vagy hogy??????


Reméljük, hogy a házmesterel holnap a fogadóidejében némivel életképesebb megoldásban sikerül megegyeznünk.

Német vizsgák

Nem egy egyszerű műfaj idegennyelven tanulni is vizsgázni. A tanulás duplaannyi időt vesz igénybe,mert közben fordítanod is kell az anyagot, hogy megértsd.

Vizsgázásnál pedig nem elég hogy tudod az anyagot, le is kell tudnod fordítani, vagy maradhat az idétlen activity, ami tuti nem a legjobb színben tüntet fel ugyebár a tanár előtt.....

Szóval a mai és a tegnapi nap az egyszerű "feladom" jegyében telt mindkettőnknek: tudtunk, hogy a diák felét nem tudjuk ( nehogy már bemagoljuk mind a száz hőmérsékleti és 50 pH fokot minden egyes esetben....), de hát nem volt mit tenni: korlátoltak az agyi kapacitásunk kamrái nekünk is.....

Nekem a vizsga maga volt a horror..... néha csak lestem, hogy mit akar a Typ 405-ös liszttel, de azért csak kibogoztuk, hogy ez náluk a hamutartalmat jelöli: innen tudod, hogy a liszt látott-e korpát életében vagy sem. A tejgyártásnál égtem mint a Reichstag, mert nem tudtam többszöri próbálkozásra sem, hogy membrán filtráció az a plusz különlegességami miatt nem vesznek oda vitaminok, mégis tartósabb lesz, mint az UHT. A kenyér cisztinhídjaitól eljutottunk a dauerig. Emellé jött hogy sokszor került sok időbe, mire megtaláltam a megfelelő szavakat ami szintén nem tett jót az idegállapotomnak.....

Zsuzsi nem élte meg ilyen rosszul a dolgokat szerencsére. végül mindketten 2,3-sal távoztunk (magyar osztályozásszerint 4-es)

Stifterlauf

Tegnap (jún.18.) részt vettünk a jótékonysági futáson Jénában. Az elsők között voltunk, amikor április környékén jelentkeztünk. Összesen kb. 1200 ember vett részt rajta, ebből kb 300 az ESN csoportból. Úgy gondoltuk, még ha nem is vagyunk akkora futók, néhány kört le fogunk tudni futni. 1 kör=500 m, és egy körért 50 cent járt a gyermekalapítványnak, akiket támogattunk. Reméltem, hogy másfél km-t le fogok tudni futni, legalább másfél eurót összeszedve a gyerekeknek.

Odamentünk, kikerestük a nevünket, mellette volt a rajtszám, felvettük a számunkat és a két transpondert, amit a a cipőinkre kellett erősíteni. Ezek a transzponderek adták le a jelet minden körnél a csipnek, és a számítógép számolta a köröket. Én kb 1,5-2 km után elvesztettem a fonalat, hogy hányadik körnél járok. Először úgy gondoltam, csak egy órát csinálok meg, de végül összeszedtem minden akaratomat és végigfutottam, néha sétáltam a 3 órát, ami rendelkezésre állt. Nagyon sok vizet ittam, egyszer ettem banánt, de éhes nem igazán voltam.

Amúgy jó volt látni, hogy nem csak fiatalok futnak, idősebbek is, nagymama-nagypapa korúak, családosok, kisgyerekek, kis törpék, kisiskolások, apukák, anyukák, nyakukban-kezükben gyerekkel, babakocsival, valaki kutyával. Még kerekesszékesek is részt vettek benne.

17,5 km-t sikerült abszolválnom 3 óra alatt, ez 35 körnek felelt meg, 17,5 Eurónak. Sokkal több, mint amire eredetileg számítottam, bár lett egy jó kis seb a bal lábamon ( még mindig nem tudom, hogyan), de megérte. Nagyszerű volt a hangulat,a szervezés, az emberek. Utána pedig a Paradiesparkban egy piknikkel zártuk az estét.

Futás előtt

Futás előtt

17,5 km után... fáradtan:)

Transzponder

Danke schööööööön :D!

1007 oldalmegjelenítés jelenleg!!! Köszönjük a megtisztelő figyelmeteket, különösképp azoknak, akik rendszeresen felbukkannak az oldalon!

És akkor az ígért statisztikák!!!

A legaktívabb hónapotok az április volt: 386 oldalmegjelenítés vagyis naponta átlagban 12-13-szor kattintottatok ránk :D.

A legsikeresebb bejegyzést is áprilisban vitték el: azóta sem tudja a többi bejegyzés még csak megszorongatni se!!! Ez nem más, mint az Élmény képekben 3. szériája 73!!!! megjelenítéssel!

A Facebook és a vnaguveera.wordpress.com-nak köszönhetően NEMZETKÖZI blog lettünk!!!! Szerte Európában és még az USÁban is tudnak rólunk!!
11 országból érkeztek eddig hírek arról, hogy ott is volt ránkkattintás! Természetesen a legtöbb katt Magyarországról érkezett eddig (610), de rendszeresen olvasnak minket Németországból, és az USÁ-ból is. Képviselteti még magát: az Egyesült Királyság, és Svájc, továbbá Szlovákia, Ukrajna, Ausztria, Hollandia, és Dánia is. És újabban egyre többször látjuk Oroszországot is a listán, amit nemigazán tudunk hova tenni.

És mit is lehet ilyenkor még mondani, azonkívül, hogy nagyonagyon hálásak vagyunk ezekért a számokért és mögöttük rejlő támogatásért :)? Talán annyit, hogy reméljük jól szórakoztok olvasás közben, és hogy minél inkább átjön nektek is az az általában igen kellemes életérzés, ami minket is jellemez, mióta itt vagyunk.

Már csak 10!!

990 oldalmegjelenítésnél tartunk!!!
Ha átlépjük az ezrediket megajándékozunk titeket egy adag cseppet sem unalmas :)!statisztikával.

Node addig!

Ma volt az első vizsgánk..... tegnap nagyon be voltunk rezelve, egymást nyugtattuk Zsuzsival, és a nagy vizsgafrász még arra is rávett minket, hogy együtt duráljuk neki magunkat a tananyag átfogó ismétlésének amit néhány óra kőkemény seggelés és ábramagyarázgatás után sikeresen abszolváltunk!!!
Ehhez képest reggel a reggeli igencsak soványra sikeredett ( ki tud úgy enni, ha a félelem a gyomrát görcsbe fogja....) és a tanár meg a segédje is levette hogy eléggé látványosan izgatottak vagyunk. Az első kérdése a tanárnak rögtön az volt, hogy az otthoni képzésben mit tanulunk, volt-e már hasonló tárgyunk, magyarán felmérte hogy a kisujjunkból rázzuk-e ki a tárgyat vagy nem. Az első kérdésekből már levette, hogy nem csak úgy ránéztünk a távolból a diákra, hanem meg is jegyeztük nagyjából ami rajta volt ergo tudtuk az anyagot..... Na ennél több se kellett, egyből nekikezdett olyan keresztkérdéseket feltenni, hogy égnek állt a hajunk is és nemegyszer bevallottuk: lövésünk nincs mi a válasz. Szerencsére jófej volt és közölte, hogy csak szőrözik a részleteken, és ezek egyáltalán nem olyan fontos kérdések, amik életbevágó tudni. Hála a jó égnek egyszer ő is befejezte és jött a segéd csaj, aki a nyomelelemkről tartott nekünk órát. kérdezett néhány betegséget (Wilson-kór, Menkes kór, Acrodermatitis enterohepathica) és egyet a szuperoxid-dizmutázról, hogy milyen atomok alkothatják az aktív centrumot, és miben van szerepe.... aztán kiküldtek, hogy megbeszéljék a jegyeinket. Miután behívtak, közölték, hogy tök jók voltunk, és egy-két jiányosság volt ugyan, és emiatt nem adják meg az 1-t de azért 1,3-t kaphatunk. (viszonyításképp: itt 1-1.5-ig  sehr gut minősítés jár).

És akkor egymásik "örömhír". 2 és fél hónap után csak összejön, hogy a magyar egyetem is aláírja nekünk a Learning Agreementet (miután már megkaptuk a magyar jegyeinket....). Ezt nevezem én ügyintézésnek!! :D

Foci őrület

Kitört a foci vb!!!

Ezzel együtt megjelentek a német szurkolói kellékek: a hawaii füzérek német színekkel a karkötők, a sálak, a fejdíszek a kereplők szóval amit el tudtok képzelni. A sörözők, plázák, utcák plazma TVi illetve kivetítői előtt a meccsek alkalmával sokan állnak vagy ülnek sörrel a kezükben, és ha épp senkinek se szurkolnak (pl a brazil-horvát meccsen) akkor minden gól örömkurjongatásokat vált ki a csöppet sem kiszáradt torkú közönségből.

Itt a Studentenwohnheimban megoszlanak a szurkolók: egyesek német zászlót raknak ki az ablakba, mások a hollandoknak szurkolnak. Én jómagam a spanyolok mellett tettem le a voksot: nem elég, hogy sok köztük a szemrevaló (kezdve egy meg nem nevezett sztárkapussal :P), de szerintem jól is játszanak (kivéve tegnap).

H2 Oberhof

Körülbelül egy hete, a másik hosszú hétvégén elmentünk Oberhofba, az élményfürdőbe.

Előtte lázasan keresgéltünk, hova tudnánk menni fürödni, relatív jó idő volt (nem ilyen hőség, mint most), az ára jó legyen, legyen csúszda, ilyesmi. Végül Oberhofra esett a választás, kb másfél órányi útra volt tőlünk, még egy kicsit buszoznunk is kellett.

Miután leszálltunk a buszról, és útbaigazítottak minket, merre van a fürdő, megvettük a napi belépő jegyet, "kedvezménnyel és szauna nélkül" 10 euró a napi belépő, ha szaunázni akarsz, akkor olyan 15 euró.
Átöltöztünk, igényes, szép hely, tényleg minden rendben volt, tiszta.

A csúszda nagyszerű volt, mentünk is rajta sokat, szerencsére nem voltak tömegek, így nagyon sorba sem kellett állni. Voltak jacuzzik, meleg-hideg vizes kismedencék, volt ahol ilyen vízesésszerűen jött le a víz, pezsgőfürdő, gyöngyöző fürdő, élményelemek.
Külön részen pedig voltak a szaunák. A magyar gyakorlatból kiindulva azt gondoltam, hogy a szauna jegy azt jelenti, hogy van EGY szauna, ahova akármikor, akárhányszor bemehetsz. Nos, tévedtem, ez egy külön kis szauna világ volt...tényleg wellness.
Kenyérszauna, sószauna, természetes szauna, gőzfürdő, hideg-melegvizes lábfürdő, jég is volt hozzá, ha akartál, külső szaunakert, hideg vizes külső és belső medence, hideg vizes zuhanyok, volt olyan, ami ilyen dézsás volt és azt önthetted magadra, nem beszélve arról, hogy még pihenő szoba is volt. Egyszóval szerintem tényleg megérte, sokat voltam benn és a bőröm is egész jól kitisztult.

No de a meglepetés, amikor bementünk....ugye én megszoktam, hogy otthon a szaunákban bemehetsz fürdőruciban, törülközővel, ilyesmi....nos....itt amikor mi beléptünk a szauna részre, igencsak csak egymásra néztünk a fiúkkal, hogy ...mi a....meztelen emberek lézengtek, sétáltak, pihentek...ráadásul a srác, aki a szauna részre volt beosztva, mondta, hogy itt csak törülközőben lehet lenni....én nem vagyok prűd, tényleg, meg abszolút, nyilván mindenki látott már meztelen embert, na de mégis....

Főképp az idős urakat nem zavarta, hogy egy szál semmiben mászkálnak, de valahogy a nőket sem, meg semmi...hát én azért mindig törülközőben voltam, és akkor zuhanyoztam a hideg vizessel is, amikor nem volt a közelben senki, ezzel az erővel az utcán is mászkálhatnánk meztelenül, szerintem :D A másik szerintem meg az, hogy hát esztétikailag sem nyújtott látványt minden ember, kb. egy apuka volt a kisfi ával, aki nah, azt mondom, nem bántotta a szememet, hogy meztelenül mászkál :P

Ettől eltekintve tényleg jó volt, jól éreztük magunkat, csináltunk fényképeket, ettünk sült krumplit és hazafelé igencsak fáradtan mentünk, de megérte, én azt mondom. 

szemelvények a Jénai hétköznapokból

Ez a bejegyzés az olyan kis érdekességeket foglalja csokorba, mait nem árt tudni, ha az ember Németországba költözik, mégis egy külön bejegyzést nem éri rá áldozni.

A német sörök ihatóak/ némely esetben kifejezetten jók (Köstritzer Schwarzbier). Legalábbis nem olyan pocsékak, mint amiket otthon nálunk kaphatók.

A Wurst egyszerűen zseniális. Annak ellenére, hogy nincs benne tört paprika emiatt a színe inkább szürkés, de nagyon jó a fűszerezése és az állaga.

A német bulik pocsékok. Egy szabályt erősítő kivétel volt eddig. A zenei ízlésük nem klappol a miénkkel: ők tényleg az ilyen tuc-tuc zenéket nyomatják elejétől a végéig.

És végül ami a legjobban meglepett: több helyen is találkoztam a városban olyan emléktáblákkal amik náci kötődésű tudósok és művészek lakhelyeinek állítanak emléket.... én azt hittem igyekeznek múltjuk ezen részét letagadni, de ezek szerint mégse. Nem mintha el akarnám ítélni őket csak fura....

A péntek, ami nem 13, mégis szerencsétlenül lett szép

Ezen a hétvégén hosszú hétvégénk volt, mivel itt Németországban  naprapontosan ünneplik Krisztus mennybemenetelét, ami jelen esetben csütörtökre esett.

Ezt kihasználva csütörtökön volt időm megszervezni egy szerdai spontán ötletem, ami végül a egy kirándulásba torkollott.

Már régóta tervezgettem, hogy orosz haverunkkal Romannal elmegyünk kirándulni egyet, de ő sajnos otthon kellett hogy maradjon, mivel a Moszkvai Egyetem igencsak szereti dolgoztatni a hallgatóit, még akkor is ha épp külföldön vannak ösztöndíjjal.

Az ötlet tulajdonképpen Németóráról származott. Jelenleg a természet a témakörünk. Így a tanárnő készített nekünk egy kvízt egy türingiai Nemzeti Parkról, ami egyébként UNESCO természeti világörökség résznek számít. Ekkor tetszett meg tulajdonképpen az ötlet, hogy miért ne mehetnénk egy ilyen izgalmasnak ígérkező helyre: hisz úgy is olyan rég jártam már a természetben.

Noha a társaság elmaradt mellőlem, de ez nem csüggesztett: megterveztem mindent. De ugyebár ember tervez.... Az egyébként mindig pontos Deutsche Bahn meg pont aznap késett 10 percet.... így a csatlakozást lekéstem :(. Sebaj legalább tudtam néhány cuccot vásárolni magamnak a belvárosban.

Eléggé leforrázó volt az az élmény is amikor a buszsofőr közölte: nem fogadják el a Thoskát, és nem utazhatok ingyen hiába vagyok Türingiában..... és a legolcsóbban akkor járok, ha kipengetek 13 Eurot és abban nem csak az odavissza út van benne, hanem a Nemzetipark belépő is. Enyhén lelombozó volt....

Nem úgy mint a park!!!! gyönyörű napsütésben töltöttem el három igazán lenyűgöző órát! Fantasztikus volt!!! Az erdőben kicsi lápos tavak is vannak.

Utólag sajnálom, hogy nem látogattam meg a vadmacskafalut, ahol biztosan ugyanilyen jól éreztem volna magam.

Wartburg II.

Gondoltam, hogy Wartburg várának mégiscsak illik egy külön posztot szentelni, nem tehetem össze holmi "kolbászmúzeummal", és szeretnék sok képet is feltenni ide, mert a képek önmagukért beszélnek. Jena-Westről indultunk, mentünk el Weimarig és ott átszálltunk a szinte azonnal induló Eisenachig közlekedő vonatra, kb egy és negyed óra volt az út. Az állomástól besétáltunk a a városba, körülnéztünk, megtekintettük a piacot, a városközpontot, J.S.Bach szobrát (igen, Eisenach szülötte volt), a kereskedelmi útvonalakat, majd szépen felbattyogtunk Wartburg várába. Itt megtekintettük az udvart, a várat, angolul volt szervezett idegenvezetés, a váron belül megnéztük a hölgyek szobáját, a báltermet, az étkezőt, lovagtermet, Luther Márton termet és még sok szobát, rengeteg történetet hallottunk Szent Erzsébetről. Sajnos az eső nagyon esett visszafelé, minden tiszta sár volt, annak ellenére, hogy délelőtt még verőfényes napsütés volt. Egész tempósan mentünk felfelé, Lillával együtt mindig Rene mellett voltunk, ő szervezte és vezette a kirándulócsoportot, általában tudtuk követni a tempóját, a többiek eléggé lemaradtak. Visszafelé sajnos eléggé késésben voltunk, és egy kisebb csoporttal az utolsó métereket már futva tettük meg, de sikeresen elértük a vonatot vissza Weimar felé. Ha nem futunk, akkor bizony két órát várhattunk volna a következő vonatra, amihez nem lett volna sok kedvünk. A vonaton zenét hallgatunk a többiekkel, beszélgettünk, jó hangulat alakult ki.

Frida és Rene

Kereskedelmi útvonalak

A vár