Lilla helyett én írok most, amúgy panaszkodott szegényke, hogy úgy érzi kicsit, mintha hegemóniát gyakorolna blog felett, írjak én. :-)
Nos eljött a nap, az utazás. Eleve jól kezdődött, fél órás késéssel. Az ülések elmentek, viszonylag kényelmesek voltak a vonaton, de hát egy majdnem 12 órás utazásnál teljesen mindegy, előbb-utóbb megunjuk az ülést.
A cuccaink nehezen fértek el, szóval mindenfelé terjeszkedtünk a csomagtartókat illetően. Találkoztunk egy másik magyar lánnyal, aki szintén Erasmusra ment, ő Berlinig utazott.
Azért mi se kerültük el a bénázásokat: az én termoszom rosszul lett betöltve és lecsukva, amikor kinyitottam, ráfolyt a kis asztalra és a nadrágomra. Lilla csomagja mindjárt az elején egyszer lerepült, még jó, hogy nem esett senkire.
A vonaton mindenki aludt egyébként, változatosabbnál változatosabb módon, pózokban, formákban. Főleg ilyen éjfél és hajnali 4-5 között. Valaki annyira készült, hogy még pokrócot is hozott. A legjobb az volt, amikor az egyik utas telefonja kukorékolással ébresztett mindenkit, de ő csak 5 perc után kapcsolta le. Volt olyan, aki sajnos csehországi vonatozás végén ébredt fel, már majdnem Németországban, és jött rá, hogy Prágában elfelejtett leszállni :-)
A mosdó tűrhető volt, volt papír, volt víz, lehetett kezet mosni :-) Konnektort csak a fülkés részen találtunk, de ott viszonylag gyorsan fel tudtuk tölteni telefonjainkat. A mosdóban is volt volt konnektor, amit nem igazán tudtam értelmezni:-)
Ahhoz képest viszonylag gyorsan eltelt az idő, valamennyit mi is tudtunk utazni. Amikor átértünk egy országba, akkor az adott ország kalauza mindig megnézte a jegyünket.
Mikor beértünk Németországba, nagyon meglepődtünk, csodálatos volt a táj, ahogy néztünk ki az ablakon. A kis házak, a kis folyók, települések, egyszerűen gyönyörű.
Csodával határos módon azonban egészen jól behoztuk a késést, és viszonylag időben, olyan negyed nyolc körül végül megérkeztünk Drezdába is. Elég hihetetlen volt, amikor leszálltunk, hogy tényleg itt vagyunk, de azért nem volt rossz a vonaton kívül lenni.
Lecuccoltunk a váró egyik részén, utána körbenéztünk mind a ketten kicsit a környéken. A lipcsei vonat is nagyon szép volt, tiszta, elegáns, kényelmes, kultúrált, időben megérkeztünk. Az átszállásokkal nem volt semmi gond, azt leszámítva, hogy nehéz volt a holmi, és vinni kellett. A jénai vonatunk is szép volt, elegáns, kényelmes. Aztán végre, 12:12-kor begurultunk Jénába és leszálltunk a vonatról, ahol már autóval vártak minket Lilla tutora és elvitt minket a Maurerstrasséra, ahol négy hónapig lakni fogunk:-)
Nos eljött a nap, az utazás. Eleve jól kezdődött, fél órás késéssel. Az ülések elmentek, viszonylag kényelmesek voltak a vonaton, de hát egy majdnem 12 órás utazásnál teljesen mindegy, előbb-utóbb megunjuk az ülést.
A cuccaink nehezen fértek el, szóval mindenfelé terjeszkedtünk a csomagtartókat illetően. Találkoztunk egy másik magyar lánnyal, aki szintén Erasmusra ment, ő Berlinig utazott.
Azért mi se kerültük el a bénázásokat: az én termoszom rosszul lett betöltve és lecsukva, amikor kinyitottam, ráfolyt a kis asztalra és a nadrágomra. Lilla csomagja mindjárt az elején egyszer lerepült, még jó, hogy nem esett senkire.
A vonaton mindenki aludt egyébként, változatosabbnál változatosabb módon, pózokban, formákban. Főleg ilyen éjfél és hajnali 4-5 között. Valaki annyira készült, hogy még pokrócot is hozott. A legjobb az volt, amikor az egyik utas telefonja kukorékolással ébresztett mindenkit, de ő csak 5 perc után kapcsolta le. Volt olyan, aki sajnos csehországi vonatozás végén ébredt fel, már majdnem Németországban, és jött rá, hogy Prágában elfelejtett leszállni :-)
A mosdó tűrhető volt, volt papír, volt víz, lehetett kezet mosni :-) Konnektort csak a fülkés részen találtunk, de ott viszonylag gyorsan fel tudtuk tölteni telefonjainkat. A mosdóban is volt volt konnektor, amit nem igazán tudtam értelmezni:-)
Ahhoz képest viszonylag gyorsan eltelt az idő, valamennyit mi is tudtunk utazni. Amikor átértünk egy országba, akkor az adott ország kalauza mindig megnézte a jegyünket.
Mikor beértünk Németországba, nagyon meglepődtünk, csodálatos volt a táj, ahogy néztünk ki az ablakon. A kis házak, a kis folyók, települések, egyszerűen gyönyörű.
Csodával határos módon azonban egészen jól behoztuk a késést, és viszonylag időben, olyan negyed nyolc körül végül megérkeztünk Drezdába is. Elég hihetetlen volt, amikor leszálltunk, hogy tényleg itt vagyunk, de azért nem volt rossz a vonaton kívül lenni.
Lecuccoltunk a váró egyik részén, utána körbenéztünk mind a ketten kicsit a környéken. A lipcsei vonat is nagyon szép volt, tiszta, elegáns, kényelmes, kultúrált, időben megérkeztünk. Az átszállásokkal nem volt semmi gond, azt leszámítva, hogy nehéz volt a holmi, és vinni kellett. A jénai vonatunk is szép volt, elegáns, kényelmes. Aztán végre, 12:12-kor begurultunk Jénába és leszálltunk a vonatról, ahol már autóval vártak minket Lilla tutora és elvitt minket a Maurerstrasséra, ahol négy hónapig lakni fogunk:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése