Bachelorarbeit wird abgegeben....Szakdolgozat leadva! :-)

Ezt a posztot kicsit hamarabb kellett volna megírni, de sajnos elmaradtam. Entschuldigung. Szóval: leadtuk a szakdolgozatunkat, amelyet rohamtempóban írtunk meg. Azóta meg is kaptuk az értékeléseinket, ötöst kaptam :) Sikeresen, kivàlò eredménnyel àllamvizsgàztunk, mindkettőnknek viszonylag hamar àllàsa is lett.Tehát megérte a rohamtempó. Persze írás és tanulás közben rengeteg aranyköpésünk született, ezt szeretnénk még zárásként megosztani a publikummal,ha eszünkbe jut valami,még bővítjük.

Élelmiszertechnológia tanulás közben:

Zsuzsi: "Nem láthatunk bele ennek a maffiának a bugyraiba..."

Szakdolgozat íráskor:

Zsuzsi: " Az A-vitamin fontos? Lehet, de leszarom. "
Zsuzsi:" Azt írtam le a szakdogába, hogy szírsavak, nem zsírsavak :D"

Bocsànat, hogy csak most jönnek a búcsúzò szavak...Köszönjük, hogy olvasgattàtok sorainkat és mi szerezhettünk szàmotokra pàr kellemes,vicces óràt! Legyetek jók és ha valakinek kérdése lenne,nyugodtan keressen meg minket! Sziasztok!:-) 

Itthon

Egy kicsit megkésve bár, de írunk még a blogba, ne aggódjatok. Persze, már nem túl sokat, mert lassan le kell zárnunk, hiszen időközben hazaérkeztünk, nem vagyunk Jénában (sajnos).

Nos, sikerült átadnunk a szobát az utolsó napon. Minden rendben talált Herr Deml, így visszakaptuk a 300 euró kauciót is.
Mindent összepakoltunk , elég sok holmink lett, de azért be tudtuk gyömöszölni a táskába. Miután kimentünk a buszhoz, időben ott voltunk, a busz persze késett. Állítólag már máskor is volt ilyen, de még csak ki sem volt írva, hova érkezik, melyik állásra.
Mondtam Lillának, vegye le a dög nagy hátizsákját, akkor tuti jönni fog a busz és meg is érkezett, tényleg :-)

A busz nagyon modern volt, konnektor, wifi, mosdó, kiskonyha, ha kávézni akartál, szóval nagyon profi volt, még meg is állt megpisiltetni az embereket, volt ilyen pihenő idő.
Az út végén a sofőr sajnálkozva közölte, hogy 6 percet késtünk és reméli, ezután is fognak utazni a társasággal ennek ellenére. Hát....mondom, ha tudnák, hogy itthon milyen késések szoktak lenni :D És még bocsánatot sem kérnek érte :)

Drezdában felszálltunk a villamosra és elmentünk a szállásra. Könnyen meg lehetett találni, de hát nagyon sok cuccunk volt, amit nagyon nehéz volt cipelni :( Kissé hullán érkeztünk a hippi korszakra emlékeztető hostelbe, ami még júniusban foglaltunk. Nem mondom, volt egy kis "füves" jellege, de amúgy minden rendben volt vele. Tiszta volt, szép, egy éjszakára tökéletesen megfelelt, volt konyhája is, wifi, szóval nagyon profi, zárható szekrények.
Nem kellett altatni, elég gyorsan elaludtunk. Reggel összekészültünk, elmentünk még boltba vásárolni egy s mást az útra és aztán elindultunk a szállásról is. A villamos kb. a mi cuccainkkal volt tele.

Valahogy így.....

Aztán a pályaudvaron sikerült megtalálnunk a vágányt és a vonat is időben jött, nagyrészt időben is indult el....hát elég furcsa érzés volt, kevesebb, mint egy órán belül már átléptük a cseh határt.....

Volt sok cucc a vonaton is....

Ez a kép Prágában készült, bár nem nagyon látszik:

Festői Prága....nem valami művészi fotó, a vonatból készült

Ez meg a szlovák határnál, Kútynál.

Ez is festői, nem ?  :D

Ez az út most rövidebb volt, "csak" 9 és fél óra, gyorsabbnak éreztük, mint oda felé menet. Mikor megérkeztünk kis országunkba, azonnal felismertük, hogy ott vagyunk, nem is beszélve a vastelepekről és Lilla nagyszerű megnyilvánulásáról, amikor a Keletihez értünk : "Aaaaréna pláza" :-D 

A jegyünket "csak" ötször ellenőrizték és Németországban még a Stadtpolizei is megnézte a személyinket, nem köröznek-e minket esetleg :-)

Speciel, amikor mentem hazafelé és át kellett szállnom, kellett két perc a Deákon, mire rájöttem, hogy a hármas metró felé merre is kell mennem, kicsit régen volt, ahogy az sem tűnt fel, mikor először jöttem be Pestre azóta, hogy a busz az Árpád-hídnál van, mert kicsit megváltozott a környezet :)

Hazaértünk és kénytelenek vagyunk visszarázódni az itteni dolgokba, hétköznapokba és persze neki kellett állnunk folytatni a szakdolgozatunkat....erről a következő posztban essék szó!

Talpra magyar, hí' a haza :)!

Már csak 2 nap és búcsút veszünk Jénától.

Már kb. egy hete hangolódunk a hazatérésre: én nem egyszer Egészségedre!-t mondok ha valaki tüsszent, csak aztán kapcsolok, hogy ha Gesundheit!-ot mondok, akkor még érteni is fogja :P.......s hiába itt kinn is tudok kolbászt enni, valahányszor az anya által beígért hazatérési-disznótorosra gondolok, csorogni kezd a nyálam. Zsuzsi is már bőszen elkezdte a pakolást és ma kezdtük el a "takarítsunk ki a szerdai kulcsátadásra"-projektet. Pénteken kijelentkeztünk a könyvtárból és a lakcímet is lemondtuk.

Ugyanakkor mindketten érezzük: hiányozni fog az itteni élet. A gyors és kedves ügyintézés, a programok jól szervezettsége, az olcsó múzeumbelépők, a feledhetetlen német sörök, a bratwurst, a fritzmitte sültkrumplija, amiért a km-es sort is érdemes kiállni, a menzán néha képtelenül összeállított menü, a város természetközelsége, s végül de nem utolsósorban az önállóság

.

1500!!!

igen már 1500 oldalmegjelenítésnél tartunk :)!

A statisztikákat viszont az utolsó bejegyzésnek szánom, szóval arra még várnotok kell augusztusig ;).

Erfurt és hétköznapok

A júliusi hónapunk egyszerre telik unalmasan és izgalmasan. A vizsgákon túl itt volt az ideje nekilátni a szakdogáinknak, ami kb úgy készül mint a Luca széke, de szép lassan belelendülünk. 

Nekem közben még látogatók színesítették a hó elejét, ám ez is, mint oly sok jó dolog, gyorsan elszaladt.

Szombaton felfedeztük Türingia tartományi fővárosának, Erfurtnak a szépségeit. A várost, ha egyetlen szóval akarnám leírni akkor azt modanám rá, hogy romantikus. Kicsit hasonlít Szentendrére, de könnyedebb. A képeket, amiket készítettünk, a Fbon láthatjátok, habár egyet majd ennek a bejegyzésnek a végére is odabiggyesztek majd ;).

Eközben pedig én személy szerint munkába álltam. Mivel kellett a pénz és a munkaidő is megfelelt, elvállaltam takarítói állást egy idősotthonban. Nem panaszkodhatok: bár soa meló, meg is fizetik rendesen: majdnem 8 Euró az órabérem!!!Így a két hét alatt összegyűjtök annyi pénzt, amiből fedezhetem a jövendőbeli utazgatásaimat, meg úgy egyáltalán a kinti létem. Az öregek már úgy ahogy megszoktak, némelyik már tudja, hogy én vagyok a magyar lány. Ma kinn volt az étkező ajtaján egy nagy újságkivágás, hogy micsoda győzelmet arattak a németek a vb-n. Ennek ellenére az egyik néni csak a mai délelőtt vagy 5ször elmondta, hogy "armes Deutschland" vagyis "szegény Németország", de azt már nem tudta megmondani, hogy miért sajnálja ennyire önnön hazáját (lehet, hogy csak megmaradt mantra még a világháború utáni időkből?). Az egyik hölgy igencsak hangosan hallgatja a rádiót, aminek következtében néha egész jó számokat hallok, bár kicsit fura érzés idősotthonban Santanat vagy épp Aviciit hallani a folyosón :D....

Erre a pár hétre tervezünk még utazni: tervben van még Drezda, holnap egy túra Stadtrodába, és reméljük még Berlin is belefér avagy Frankfurt. 

Háztűznéző

Neeeeem, nem jegyeztek el senkit, nyugi, nem fogunk házasodni, meg semmi :D.

Ma reggelre volt kitűzve az előzetes lakásellenőrzés, amikor is megnézik, hogy nem égettem-e fel a linóleumot, és úgy általában átadásra kész-e a szoba. Legalábbis mi Zsuzsival ezt hittük, hogy ez fog zajlani a levél alapján amit kaptunk. Már szerdán elkezdtem a fagyasztót leolvasztani és a hűtőt kitakarítani. Másnap délután pedig következett a munka java: ablakpucolás, főzőlapsikálás, bútor portalanítás, szekrények le- és kitakarítása, seprés, felmosás, lámpa takarítás. Ezúton is köszönöm Zsuzsinak és két szorgos kezének munkáját: nélküle az egész napom erre ment volna rá....

Amikor reggel Her Demml kopogására ébredtem (szokás szerint nem hallottam a telefon ébresztőjét.....) Büszkén nyitottam ajtót egy szál hálóingben és kócos hajjal, azzal az elégedett gondolattal a fejemben, hogy itt aztán leellenőrizheti az  egész szobát az uccsó négyzetcentiméterig, olyan tiszta, amennyire csak lehet (tekintve, hogy az előző tulaj által a padlóra lötykölt kávépacákat nem lehetett eltüntetni....). Nahát erre elkezdünk egyeztetni, hogy mikor adjuk le Zsuzsival a kulcsot. Ok megegyeztünk. Mondja hogy a házátadásnál ellenőrizni fogja, hogy milyen állapotban van a lakás, és hogy amit a levelemben megkaptam kritériumokat, legyek szíves teljesíteni: és egyesével mutogatta végig, mit kellene csinálnom a hűtővel (leolvasztani, kiűríteni, és kitakarítani- megvolt), gáztűzhelyet letisztítani (" Jé milyen szép tiszta, ha ilyen állapotban lesz az kitűnő"- nem mondod? Tegnap Zsuzsi tükörfényesre sikálta) ablakot letisztítani (kösz ez is megvolt) és a páraelszívóra is ránézett, de ki nem nyitotta volna, hogy belülről milyen állapotban van, pedig ott szokott az igazi kosz felgyülemleni: előző nap jól meg is szenvedtünk vele. A bútorokra már rá se nézett, pedig az se volt kis idő......

Én pedig álltam és tudtam, hogy ha most szólásra nyitom a szám, akkor nagyon rondán leordítom azt a pár szál haját a feje tetejéről, ami mégse volna talán tanácsos, tekintve, hogy rajta függ a 300 Eurónk visszafizetése......


Szóval ja.... megúsztam a dolgot és nem szólt rám a házmester :)

Német "logika"

A mai bejegyzés tárgya: Frau Künnecke igencsak nehéz felfogása.

A helyzet a következő. Júli 31.-én utazunk haza. Már hetekkel ezelőtt kiküldték nekünk a levelet, hogy hó elején jön hozzánk a házmester látogatatóba, hogy ellenőrizze, hogy a lakást nem vertük széjjel, lakható állapotban hagyjuk az utánunk jövőkre. Emellett fizessük be az uccsó havi lakbért, hogy ha megszűnik a német számlánk, akkor is minden anyagi természetű dolog rendezve légyen, főként a kaució. Mert ugye a kauciót vagy a német számlánkra utalják a kiköltözést követő 6 héten belül (ami akkor már nem létezik, mert teljesen logikátlan, hogy miközben Magyarországon vagyok, akkor német számlám legyen, amit nem is tudok otthon használni.....) vagy készpénzben kapom meg még a kiutazásom előtt.

Utóbbi feltétele: legyen rendezve az uccsó havi lakbéred, és tölts ki egy formanyomtatványt a házmesterrel, hogy átadva rendben a lakás.
Eddig naiv, elsőáldozó fejjel mi azt hittük: megnézik hó elején a lakást, hogy minden rendben, kitöltik nekünk a nyomtatványt, és megyünk a Kasszához megkapni a kauciónkat.
És ma jött a nagy csavar!!! Bevittem a nyugtáink fénymásolatát Künneckéhez, hogy tegye el bizonyítékként, hogy rendezve az uccsó havi lakbért és rákérdeztem, hogy akkor hogy is mint is ez a kifizetés, mi dolgunk van még ezzel a dologgal. Kérdi, mikor utazok. Mondom neki 31.-én hajnalban. És mikor adom át a kulcsot. Mondom 4.-én jön a házmester nézni a lakást. Jó, jó, de mikor adom neki oda a lakáskulcsom. Nézek, hogy ez nem evidens? Nyilván 30.-án este akartam odaadni a házban lakó tutornak, aki mindig ott van a wohnheimban. De nem az nem jó mert csak a házmesternek lehet leadni, mert ő tölti ki a nyomtatványt (aki heti kétszer van benn néhány órát a házban). Na itt kezdtem bedühödni. Minek szerveznek külön látogatást, és minek nézik meg hetekkel előre, hogy rendben van-e a lakás, ha nem kaphatom mag érte a kauciót, mert még benne lakok???? Akkor írják azt, hogy x időpontig írjam meg a házmesternek, mikor akarok kiköltözni és ő aznap átveszi a kulcsot és kezembe nyomja a 300 Eurot. Vagy nem tudom minek ez a procetúra..... Erre kérdem a nőtől, hogy előbb nem lehetne-e átvenni a kauciót. Mire halálnyugodtan közli, hogy de, amint leadtam  kulcsot  házmesternek egyből kifizeti a kassza....... namost nem tudom, hogy képzeli ezt a nő. Egy héttel az utazásom előtt kizárom magam a szobámból vagy hogy??????


Reméljük, hogy a házmesterel holnap a fogadóidejében némivel életképesebb megoldásban sikerül megegyeznünk.