Mielőtt belekezdenék a mesélésbe két újabb fontos szereplőt hadd mutassak be: a tutorainkat :). Karin, Zsuzsi tutora ugyanazt tanul, mint mi Erhährungswissenschaftot (táplálkozástudomány), csak egy évfolyammal alattunk. Eddig nem sok minden derült ki róla. Az én tutorom Julia francia szakos tanár lesz, imádja a tavaszt a természetet, saját lakása van Jéna mellett és kocsija is. Rengeteget dolgozik.
És akkor lássuk mi minden történt velünk mióta megérkeztünk :)!
Az első nap volt a legeseménydúsabb. Átvettük a szállást. Mint később kiderült, legnagyobb meglepetésünkre tiszta mocsok volt kis konyhabútor sor mindkettőnk szobájában, pedig Jamile a lakóhelyi tutorunk direkt kihangsúlyozta, hogy tisztán kell tartani mindent.... ennek ellenére úgy néz ki nem ellenőrzik.... A szemét totál szelektíven működik mindenhol: olyan hogy egy sima utcai kuka ahová mindent lehet rakni alig van az egész városban, de úgy en block egész Németországban. Itt mindenki baromira környezettudatos, rengetegen utaznak bringával, a villamosok is hirdetik, hogy 100 % zöldenergiával működnek. A másik érdekesség, hogy bár elvárják a tisztántartást, takarítószert azért vegyél magadnak... Amúgy nem panaszkodhatunk: kb 10-15 perc séta a suli. Az utcák és a távolságok kicsik, romantikusak és tele vannak pici boltokkal, szóval tiszta Szentendre.
A szállásátvétel után aláírtuk a bérleti szerződést.
Ezután kajáltunk egyet a menzán. Élmény volt. Kiültünk a teraszra és ettük a finom és olcsó!!! kaját. Na a menza ismét egy külön pirospont: mindenütt ki van írva a vegetáriánus menü ( nem mintha nem tudnák, hogy a marhasült nem az) bár az allergiainformációkkal már nem ilyen jó a helyzet: eddig max egy-két bolti élelmiszeren láttam, hogy laktózmentes.
Mivel még bőven belefért az időnkbe, elmentünk beiratkozni: most már csak le kell adni pár papírost és rendben leszünk azzal is. Kaptunk természetesen welcome-pakkot is: milyen programok vannak, mi hol van, térkép, szabadidős tevékenységek (hova mehetsz kirándulni, kocsmázni, színházba, sportolni)
Ezután Julia segített időpontot foglalni a Deutsche Banknál, mivel itt nem sorszámot kell húzni, hanem időpontra mész XY ügyintézőhöz. Miután sikeresen beírattuk magam 11 órára Frau Kockejeihoz megcéloztuk a multimédia centrumot, hogy megismerkedjünk a suli hivatalos oldalának rejtelmeivel, majd vásárolni mentünk. Eőször a Jenai plázát céloztuk meg, amit Goethe Galerienek hívnak (!!!) és ami olyan ügyesen van álcázva hogy azt ember el se hiszi, ha nem látja. Semmi plázastílus, egyszerűen látsz két kirakatot és közte egy folyosót ami bevezet a plázásbam ami szintén nagyon tágas és ízléses, de modern is.
A Saturnban vettünk kábeleket, hogy használni tudjuk a netet a szobánkban és Zsuzsi beruházott egy mobilra is. Ezután Aldiba mentünk kaját venni, hogy ne haljunk éhen otthon se. Na az Aldi.... hát eléggé ótvar.... én azt gondoltam, hogy az Aldi hazájában az Aldi csak jobb lehet, mint Magyarországon..... tévedtem.... Nincs olyan hogy egy kenyér ne szeletelt és csomagolt legyen..... Kérdem én: EZ MI???? A fűszerrészleg (kapaszkodjatok) kemény egyfajta gyártó kb 4-5 terméke: bors, fehérbors, paprika (csemege és csípős) és só plusz ugyanennyi fűszerkeverék. És a hab a tortán: kiderült, hogy a német bankkártyás fizetési szokások nem kompatibilisek a magyarral. Itt ugyanis hiába Mastercard a kártyád, amennyiben nem minősül ún. Debitcardnak (az a fajta bankkártya amivel fizetsz, a másikkal pénzt veszel ki stb), semmit nem érsz vele.... ergo sehol nem tudjuk használni a kártyánkat.
A nap hátralevő részében otthon csomagoltunk, szenvedtünk a kábellel, hogy netet csiholjunk, majd aludtunk egy jó nagyot az esti zuhany után.
A második nap frissen és üdén keltünk, hála annak, hogy ágyban és viszonylag nyugisan aludhattunk :).
Reggel 9kor volt egy eligazítás az egyetem főépületében az ERASMUSosoknak. Túléltük. Ezután hazamentünk a személyimért és a lakcím bejelentő lapért, majd Julia elkísért és segített lakcímet bejelenteni (itt már sorszám volt, de nagyon gyors volt az ügyintézés). Útközben tanácsot kértem, hogyan utazhatnánk Berlinbe vasárnap hogy válasszunk: na Julia egyből lecsapott a témára, és kifaggatott, hogy tényleg diktatúra van-e Mo-n. Megnyugtattam, hogy ott még nem tartunk. Mindazonáltal rettentő büszke ránk, hogy milyen kis hősök vagyunk, hogy egyből az első vasárnap Berlinbe megyünk választani. Az ügyintézés simán ment, átmentünk a bankba, ott egy kedves úriember kb 10 perc alatt megnyitotta számlám, és adott róla igazolást is. Ezután visszamentünk Zsuzsiért a szállóra, és elmentünk egy szép hegyre fel Jéna mellett, ahonnan varázslatos kilátásunk volt egész Jénára. Sajnos a kilátótorony zárva volt, de a hegyen is volt egy kis famentes ösvény ahonnan láthattuk a várost.
A kirándulás okozta éhséget elvertük a menzán. Itt tapasztaltam meg életem legbőségesebb saláta választékát: vagy 12 fajta zöldségkeverék (fajtánként szeparálva: egyikben a saláták és leveles zöldségek, másikban a paradicsom, külön a gyökérzöldségek, a kaliforniai paprika stb-stb) tojás, feta, rák, plusz néhány salátaöntet: ecetes-hagymás, joghurtos, majonézes stb. A pult tetején pedig hidegensajtolt olajok az olivától a napraforgómagolaj, a szezámolaj , szóval sok. Én szó szerint lesokkolódtam egy pillanatra, hogy ilyen tényleg LÉTEZIK!!!! Ezek után még bementünk a plázába a drágának nevezett Tegut boltba csokit venni. Ehhez képest vettem ecetes tisztítószert 450 Ft-ért (totál környezetkímélő és hatékony) és narancsos keserű csokit 72%os kakaótartalommal 340 (!!!!!) Ft-ért. Amúgy nézegettük az árukínálatot: a Pick szaláminál dobbant egyet a szívem :). Ezután hazamentünk és nekiálltunk Gundel palacsintát sütni..... hát nem úgy sikerült ahogy szerettük volna (azaz nem 5 csillagosra :P). A lényeg az volt hogy fogyott belőle a Nemzetközi Vacsorán. Azt képzeljétek el, hogy egy szemináriumi terem nagyságú szoba tele emberekkel és nemzetközi specialitásokkal: sonkás savanyúkáposzta, orosz halkonzerv, koktélparadicsom királyrákkal töltve, tojássaláta, kuszkusz, pirított tészta, vagy 4 fajta csipsz, parenyica sajt, cseh sör és társai. kész ízorgia!!!! Megtudtuk, hogy Jena a bölcsészhallgatók paradicsoma: nagyon sokan tanulnak itt vagy nyelvet, különösen a Német, mint idegennyelv szak nagyon színvonalas. Találkoztunk két Corvinusossal is akik nemzetközi kapcsolatok szakról jöttek: ők a Pick szalámis szendvicseket tették az asztalra. Nagyon sok volt a kínai (vagy lgalábbis ázsiai), de voltak olaszok is szép számmal csehek, szlovákok, ukránok, sőt! volt aki Brazíliából jött, és nyilván sok német ESN mentor. A hangzavar várhatóan hatalmas volt és mindenki ugyanazokat a kérdéseket ismételgette: hogy hívnak, mit tanulsz, hol laksz stb. Ismételten megtudtuk, hogy a németek szerint nagyon jól beszéljük a nyelvüket (bár mi még mindig eléggé szegényesnek gondoljuk tudásunkat). Az mindenesetre tény, hogy elég jól elboldogulunk a némettel: semmit nem kell fordítani nekünk a tutoroknak és viszonylag értelmesen reagálunk a kérdésekre. Néha viszont gondot okoz ha egy-két személy nagyon gyorsan beszél (pl a bankos pasi, vagy a müncheni IC-n a kaller).
Pár óra után én leléceltem, de Zsuzsi még maradt és este csinált egy kis kirándulást a buszokkal és villamosokkal, megünneplendő, hogy ingyen utazunk.
A harmadik (mai) nap. Ma reggel ismét 9re mentünk, hogy bejelentsük Frau Künneckének, hogy immáron van bankszámlánk. Ő módfelett megörült ennek és elkérte a számlánk adatait, csakhogy jól levonhassa róla a költségeit :). Kis kávészünet után irány a TO!! Láttunk két nagyon cuki babát!! (amúgy sokszor találkozunk anyukákkal, apukákkal, családokkal úton útfélen: jó látni, hogy itt vállalják a gyereket az emberek) Hát itt is hasonló a TO, mint otthon: lassú, késik, de legalább az ügyintéző készséges. Előző nap ugyanis megnéztük, és kiderült, hogy a learning agreementbe két olyan tárgy is szerepel, amit nem tudunk majd felvenni, vagy azért mert MsC-tárgy (gratula ETK...) vagy azért mert nem indul a nyári félévben. Ezért két másik tárgyat kell majd elfogadtatni, szóval mehet majd a körömrágás és a levelezés, hogy legyenek szívesen odahaza is elfogadni a tárgyakat nekünk. Még gondolkodunk, hogy mit is válasszunk a másik két tárgy helyére: német nyelv, élelmiszertechnológia, nutrigenomika szintén nagyon érdekelne minket, de van még molekuláris és sejtbiosz is. Újaban felvetődött a táplálkozáspszichológiais bennünk.
Ezek után megállapítottuk a tutorainkkal, hogy mi megtettük, mit kívánt a haza és jelenleg többet nem tudunk intézni, így útunkra bocsátottak hétfőig. Mi fogtuk magunkat és utánanéztünk, hogyan juthatunk el Berlinbe busszal. Ezután elmentünk a helyi termelői (amúgy nagyrészben bio) piacra. Hát mit mondjak. Egyrészt rengeteg féle áru van a friss fűszernövénytől a sajtok, húsok, zöldségek, virágok stb. Nem mondanám, hogy olcsó, mert nálam az etalon a nagycsarnok és annál azért drágább, de ha a biopiacok árait veszem akkor nem olyan méregdrága. Különlegességeket is láttunk: a görög paradicsom 1 euro, volt óriáshagyma, szárított gomba és a retekcsomó nem 4-5 fej hanem vagy 15-20 és nem az a földes-kopottas, hanem mintha fényezve lenne. A bevásárlás után megebédeltünk: volt a Deutsche Bankkal szemközt egy ázsiai étterem, ami elég igényesnek nézett ki. Hát kipróbáltuk. Nem olcsó. 1000 Ft-ért adják a legolcsóbb rizses kajákat. De legalább nem a standard 8 fajta csirkének nevezett kitudjamilyen hús, hanem tényleg jófajta. És belátsz a konyhába, ahol nem minden tiszta mocsok, és egerek szaladgálnak, hanem rendezett és tiszta. Nagyon gyorsan elkészül a kaja, amit kivisznek az asztalodhoz. És végre nem zsíros!!! a Csirkehús csirkéhez méltóan száraz. A rizs apró de pergő és barna(?)rizs és volt benne zöldség, sőt még csírák is. Igaz a tojást kispórolták belőle, de mindegy is. Az asztalon háromféle szósz: chili, édes-savanyú és szója. Ezután hazamentünk és kevés pihi után bementünk a főépületbe,meghallgatni, hogyan vegyük fel a tárgyakat. Na jól azt hittük, hogy jó kis Neptun-oktatás 2. változatban lesz, de nem!! Itt ugyanis nem internetes tanulmányi rendszeren keresztül mennek a dolgok. Itt az első órán odamész a tanárhoz és nála jelentkezel személyesen. Később leegyeztetik a Nemzetközi Irodával (Intrenationales Büro= IB), kapsz egy kártyát és ha teljesítetted a tárgyat, azt felvezetik a kártyára, és majd az alapján kapod meg a transcriptedet. amit otthon bemutathatsz.
Ezek után Zsuzsi hazament én pedig kimentem a sportdélutánra amit az ESN hirdetett meg. Hát most az egyszer komolyat csalódtam. Én azt hittem, hogy ez egy jó nagy majális lesz ahol egész délután többféle sportot kipróbálhasz és majd lasszóval levadásznak, hogy hova járjál rendszeresen és milyen jó lesz ez neked.... ehhez képest voltunk kb 15en és játszottunk két eléggé fapados röpimeccset meg zumbáztunk közben (bár az is eléggé.....khm béna volt). Szóval ez minden volt csak nem reklám az egyetemi sportlehetőségeknek....
Hazafelé gyalog jöttem és ahhoz képest, hogy ismeretlen környéken térkép nélkül császkáltam. simán hazataláltam. Elmondtam Zsuzsinak, hogy semmit sem veszített. Aztán palacsintát sütöttünk és bezabáltunk.
Hát kb ennyit.Mondanám, hogy dióhéjban, de ez egyáltalán nem dióhéj.... Jövő héten jönnek a képek is, ha a technika ördöge engedi, hogy feltegyük a képeket. :)
