Talpra magyar, hí' a haza :)!

Már csak 2 nap és búcsút veszünk Jénától.

Már kb. egy hete hangolódunk a hazatérésre: én nem egyszer Egészségedre!-t mondok ha valaki tüsszent, csak aztán kapcsolok, hogy ha Gesundheit!-ot mondok, akkor még érteni is fogja :P.......s hiába itt kinn is tudok kolbászt enni, valahányszor az anya által beígért hazatérési-disznótorosra gondolok, csorogni kezd a nyálam. Zsuzsi is már bőszen elkezdte a pakolást és ma kezdtük el a "takarítsunk ki a szerdai kulcsátadásra"-projektet. Pénteken kijelentkeztünk a könyvtárból és a lakcímet is lemondtuk.

Ugyanakkor mindketten érezzük: hiányozni fog az itteni élet. A gyors és kedves ügyintézés, a programok jól szervezettsége, az olcsó múzeumbelépők, a feledhetetlen német sörök, a bratwurst, a fritzmitte sültkrumplija, amiért a km-es sort is érdemes kiállni, a menzán néha képtelenül összeállított menü, a város természetközelsége, s végül de nem utolsósorban az önállóság

.

1500!!!

igen már 1500 oldalmegjelenítésnél tartunk :)!

A statisztikákat viszont az utolsó bejegyzésnek szánom, szóval arra még várnotok kell augusztusig ;).

Erfurt és hétköznapok

A júliusi hónapunk egyszerre telik unalmasan és izgalmasan. A vizsgákon túl itt volt az ideje nekilátni a szakdogáinknak, ami kb úgy készül mint a Luca széke, de szép lassan belelendülünk. 

Nekem közben még látogatók színesítették a hó elejét, ám ez is, mint oly sok jó dolog, gyorsan elszaladt.

Szombaton felfedeztük Türingia tartományi fővárosának, Erfurtnak a szépségeit. A várost, ha egyetlen szóval akarnám leírni akkor azt modanám rá, hogy romantikus. Kicsit hasonlít Szentendrére, de könnyedebb. A képeket, amiket készítettünk, a Fbon láthatjátok, habár egyet majd ennek a bejegyzésnek a végére is odabiggyesztek majd ;).

Eközben pedig én személy szerint munkába álltam. Mivel kellett a pénz és a munkaidő is megfelelt, elvállaltam takarítói állást egy idősotthonban. Nem panaszkodhatok: bár soa meló, meg is fizetik rendesen: majdnem 8 Euró az órabérem!!!Így a két hét alatt összegyűjtök annyi pénzt, amiből fedezhetem a jövendőbeli utazgatásaimat, meg úgy egyáltalán a kinti létem. Az öregek már úgy ahogy megszoktak, némelyik már tudja, hogy én vagyok a magyar lány. Ma kinn volt az étkező ajtaján egy nagy újságkivágás, hogy micsoda győzelmet arattak a németek a vb-n. Ennek ellenére az egyik néni csak a mai délelőtt vagy 5ször elmondta, hogy "armes Deutschland" vagyis "szegény Németország", de azt már nem tudta megmondani, hogy miért sajnálja ennyire önnön hazáját (lehet, hogy csak megmaradt mantra még a világháború utáni időkből?). Az egyik hölgy igencsak hangosan hallgatja a rádiót, aminek következtében néha egész jó számokat hallok, bár kicsit fura érzés idősotthonban Santanat vagy épp Aviciit hallani a folyosón :D....

Erre a pár hétre tervezünk még utazni: tervben van még Drezda, holnap egy túra Stadtrodába, és reméljük még Berlin is belefér avagy Frankfurt. 

Háztűznéző

Neeeeem, nem jegyeztek el senkit, nyugi, nem fogunk házasodni, meg semmi :D.

Ma reggelre volt kitűzve az előzetes lakásellenőrzés, amikor is megnézik, hogy nem égettem-e fel a linóleumot, és úgy általában átadásra kész-e a szoba. Legalábbis mi Zsuzsival ezt hittük, hogy ez fog zajlani a levél alapján amit kaptunk. Már szerdán elkezdtem a fagyasztót leolvasztani és a hűtőt kitakarítani. Másnap délután pedig következett a munka java: ablakpucolás, főzőlapsikálás, bútor portalanítás, szekrények le- és kitakarítása, seprés, felmosás, lámpa takarítás. Ezúton is köszönöm Zsuzsinak és két szorgos kezének munkáját: nélküle az egész napom erre ment volna rá....

Amikor reggel Her Demml kopogására ébredtem (szokás szerint nem hallottam a telefon ébresztőjét.....) Büszkén nyitottam ajtót egy szál hálóingben és kócos hajjal, azzal az elégedett gondolattal a fejemben, hogy itt aztán leellenőrizheti az  egész szobát az uccsó négyzetcentiméterig, olyan tiszta, amennyire csak lehet (tekintve, hogy az előző tulaj által a padlóra lötykölt kávépacákat nem lehetett eltüntetni....). Nahát erre elkezdünk egyeztetni, hogy mikor adjuk le Zsuzsival a kulcsot. Ok megegyeztünk. Mondja hogy a házátadásnál ellenőrizni fogja, hogy milyen állapotban van a lakás, és hogy amit a levelemben megkaptam kritériumokat, legyek szíves teljesíteni: és egyesével mutogatta végig, mit kellene csinálnom a hűtővel (leolvasztani, kiűríteni, és kitakarítani- megvolt), gáztűzhelyet letisztítani (" Jé milyen szép tiszta, ha ilyen állapotban lesz az kitűnő"- nem mondod? Tegnap Zsuzsi tükörfényesre sikálta) ablakot letisztítani (kösz ez is megvolt) és a páraelszívóra is ránézett, de ki nem nyitotta volna, hogy belülről milyen állapotban van, pedig ott szokott az igazi kosz felgyülemleni: előző nap jól meg is szenvedtünk vele. A bútorokra már rá se nézett, pedig az se volt kis idő......

Én pedig álltam és tudtam, hogy ha most szólásra nyitom a szám, akkor nagyon rondán leordítom azt a pár szál haját a feje tetejéről, ami mégse volna talán tanácsos, tekintve, hogy rajta függ a 300 Eurónk visszafizetése......


Szóval ja.... megúsztam a dolgot és nem szólt rám a házmester :)